A befektetési irodalom két iskolája
A befektetési könyvek nagy része két tábor valamelyikébe sorolható: az aktív befektetést pártolók és a passzív (index) befektetést ajánlók csoportjába. Ez nem csupán elméleti vita — a két megközelítés alapvetően különböző olvasási és döntési stratégiákat jelent.
Az aktív befektetők tábora azt vallja, hogy megfelelő elemzéssel és szelektálással a piac hozamát felül lehet múlni. A passzív megközelítés hívei ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy a legtöbb aktív alap hosszú távon nem veri meg az indexet — különösen a díjak figyelembevétele után.
Mit mutatnak az adatok?
A S&P Dow Jones Indices minden évben közzéteszi az ún. SPIVA (S&P Indices Versus Active) jelentését, amely azt méri, hogy az aktívan kezelt alapok hány százaléka teljesít jobban az összehasonlítási indexénél. A jelentések rendre azt mutatják, hogy hosszabb időtávon — 10-15 év felett — az alapok nagy többsége alulteljesít a passzív indexhez képest.
Ez nem azt jelenti, hogy az aktív befektetés eleve rossz — hanem azt, hogy az elvártnál nehezebb konzisztensen jobb eredményt elérni, mint a piac egésze.
Forrás
A SPIVA-jelentések nyilvánosan elérhetők a S&P Global weboldalán.
A legfontosabb elvek, amelyeket az elismert irodalom közösen tanít
Bár a befektetési könyvek sokféle megközelítést képviselnek, néhány alapelv szinte mindegyikükben megjelenik:
1. A költségek fontossága
John Bogle, a Vanguard alapítója, az Alapok közös érzéke és kapcsolódó könyvei alapján tette közismertté, hogy az alacsony kezelési díjú alapok hosszú távon szignifikánsan jobb nettó hozamot produkálnak az egyenértékű, de drágább alternatíváknál. Magyarországon a befektetési alapok TER (teljes költségarány) mutatóját az MNB felügyelete alá tartozó alapkezelők kötelesek feltüntetni.
2. A diverzifikáció
Benjamin Graham Az intelligens befektető c. könyvétől Harry Markowitz portfólióelméletéig — a diverzifikáció fogalma szinte minden komoly befektetési irodalomban megjelenik. Az egyetlen eszközosztályban vagy egyetlen vállalatban tartott vagyon kockázata lényegesen magasabb, mint egy széles portfólióé.
3. Az időhorizont
A befektetési könyvek visszatérő tanulsága, hogy a hosszabb időhorizont általában csökkenti a kockázatot és javítja a várható hozamot — különösen részvénypiaci befektetéseknél. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden befektető számára a részvénypiaci kitettség a legjobb megoldás, hiszen ez az egyéni körülményektől függ.
Burton G. Malkiel – Véletlenszerű séta a Wall Streeten (A Random Walk Down Wall Street)
Az egyik legtöbbet hivatkozott befektetési könyv, amely az ún. hatékony piacok elméletét teszi közérthetővé. Malkiel azt fejtegeti, hogy az árfolyamok nagyrészt véletlenszerűek rövid távon, ezért az aktív kiválasztás nem megbízhatóan eredményes stratégia. Angolul könnyen elérhető, több kiadást megért.
4. Az érzelmi döntések kockázata
Morgan Housel A pénz pszichológiája c. könyvében részletesen vizsgálja, hogyan hoznak emberek rosszul időzített döntéseket piaci visszaesések idején — eladva épp akkor, amikor a hosszú távú befektetők vásárolnak. Az érzelmi döntések kiszűrése — vagy legalábbis tudatosítása — az egyik legfontosabb képesség, amelyet a befektetési irodalom tanítani próbál.
Mi az, amit a könyvek nem tanítanak meg?
A befektetési könyvek általában nem foglalkoznak a következőkkel:
- A hazai adózási szabályokkal (szja, kamatadó, árfolyamnyereség-adó stb.)
- Az örökölt vagyon kezelésének jogi vonatkozásaival
- Konkrét hazai termékek összehasonlításával (pl. TBSZ, NYESZ számlák)
- Az aktuális piaci feltételekkel
Ezekhez hazai, naprakész forrásokra van szükség. A Magyar Nemzeti Bank és a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) honlapján megbízható alapinformációk találhatók.
A könyvek elveket tanítanak. A konkrét döntések mindig egyéni körülményektől, céloktól és kockázattűréstől függenek.
Könyvek és a hazai befektetési lehetőségek
Magyarországon a leggyakrabban emlegetett befektetési formák — bankbetét, állampapír, befektetési alap, részvény, ingatlanbefektetés — mindegyikéhez létezik szakirodalom, bár az állampapírhoz vagy a TBSZ számlához kötött magyarspecifikus tartalom főként online anyagokban és a ÁKK (Államadósság Kezelő Központ) kiadványaiban lelhető fel.